Emberekkel foglalkozom hosszú ideje. Testükkel lelkükkel egyaránt, bár nem vagyok orvos. Igen, testükkel lelkükkel, hiszen egyik sincs a másik nélkül. Azt mondják, ha megbetegszik a test, ott valami lelki probléma bújik meg a háttérben. Nehéz ezt összerakni, de valami van benne. Minden esetre érdemes az „egészet” nézni, nem csak egy fizikai problémára koncentrálni. Ok mindig van, még akkor is, ha nem látható, nem érzékelhető. Érdemes az okot is felkutatni, és a tünetekkel együtt valami csodálatos módon azt is rendbe hozni…

Valahogy mindig körül vesznek „csodák”. Sokszor hallom: „Csodát tettél velem!” mire én csak annyit mondok: „Nem én voltam, én csak segítettem.”

Egyben viszont biztos vagyok: vannak csodák. Minden csoda, amit annak hiszünk, még akkor is, ha mások szemében nem az, csupán egy véletlen. Mindenkinek más a csoda, és olyan is akad, aki szerint egyáltalán nem léteznek csodák. Szerintem a csodákat mi csináljuk. Mi, akik hiszünk valamiben, mi, akik küzdünk a céljainkért, mi, akik ha nehezen is, de megtanuljuk az elfogadást, vagy az elengedést. Mi, akik keressük a rosszban is a jót, hiszen e kettő sem létezik egymás nélkül. Szinte bármi tud lenni csodálatos, csak észre kell venni, meg kell keresni, tenni kell érte. A csoda létezése, a „csodatevés” rajtunk, önmagunkon múlik.

Aki volt már súlyos beteg, és meggyógyult, tudja milyen csodálatos dolog egészségesnek lenni. De vajon az orvos volt a csodatévő? Vagy a gyógyszerek a csodaszerek? Vagy az égiek hallgatták meg a beteg imáit, és csodát tettek? Talán mind, így együtt, de egy valaki – maga a beteg – a felsorolásból kifelejtődött. Maga a beteg, aki meggyógyult. Utóbbi kell leginkább a csodához.  Mindenestől. Testestől, lelkestől.  Kell a hite, az élni-, és tenni akarása. Ezt talán nem könnyű sem elmagyarázni, sem megérteni. Valahogy érezni kell, ráérezni, ami már önmagában felér egy csodával. Talán a szeretet az, ami leginkább közel visz ehhez a csodához: önmagunk és embertárasaink szeretete.

Sokan várják a csodát. Csak úgy, önmagától nem jön, viszont szerintem mindenki képes csodákra….

Talán, ha lenne valami csodaszer…

Igen, pont úgy ahogy a csoda, a csodaszer is létezik egyes embereknek, míg mások szerint csodaszer nincs. A csodaszerekkel kapcsolatban is az a véleményem, mint a csodával. Léteznek csodaszerek. Bármi lehet csodaszer, amivel csodát tehetünk, amivel csodálatossá tehetjük az életünket. A csodaszereket is sokszor mi, emberek csináljuk, ha másképp nem hát úgy, hogy a természet adta szereket akként használjuk. Ha a csodaszerekkel megfelelően bánunk, megtörténik a csoda.

Az utóbbi években egyre többen beszélnek egyfajta csodaszerről:

A teremtő adott egy csodálatos növényt, melynek minden része az embert szolgálja. Ez a növény a napjainkban leginkább tudatmódosító hatása miatt a „rettegett” kender. Szerintem a kender csodanövény, amelyből annyi szép, vagy hasznos holmi készül, és ami képes az ember egészségét is jelentősen támogatni. Régen a kender nem volt „rettegett”. Így, vagy úgy, doktorok, patikusok, vajákosok „csodaszere” volt mindaddig, amíg a szintetikus gyógyszerek le nem váltották, majd törvénnyel pszichoaktív hatása miatt használatát betiltották…

Csodanövényünk nem adta fel. Nem harcolt, csak várt… Várt a csodára, azaz ránk, emberekre, akik lassan felébredtünk, és a szintetikus dolgokat hátrahagyva felismertük, hogy a valódi természet a mi gyógyító, éltető elemünk.
A mondhatni „újra felfelfedezett” kender ami ősidők óta a társunk, jelenleg rengeteg kutatónak ad munkát, és sok betegnek ad reményt….

Semmi nincs véletlenül. Szükségünk volt a kitérőre a szintetikus világba, hiszen ezalatt fejlődött a tudomány annyit, hogy felfedezhesse az ember a kenderben rejlő hatóanyagokat, köztük a kannabidiolt (CBD), azt a bizonyos „csodaszert” amitől most oly sokan várják a csodát. Szükségünk volt megszerezni a tudást, hogy megtaláljuk az emberi test eddig még ismeretlen rendszerét, melynek megfelelő működése jelentős segítséget nyújt egészségünk megőrzésében... 
A felfedezett új rendszer, és a „régi-új” kenderhatóanyag szoros kapcsolata a hétköznapi ember csodája lehet….

Szeretettel: Anita